A Bakonyba mindig örömmel megyek, hiszen számtalan csodával vár. Ezért már a Dornyay Béla Emlékút befejezése után rögtön kinéztem a következőt, a Rómer Flóris Emlékutat.
A mozgalom teljesítését 4 napra terveztem, amelyből az első kettőt májusban teljesítettünk, s őszre hagytuk a másik felét.
Október 23-án reggel szállásunk, a zirci Jeskó panzió előtt gyülekeztünk. Bepakoltunk a szobákba, majd a 0 km-es kőnél lévő buszmegállóhoz igyekeztünk. Huszonheten szálltunk fel a buszra + hű társunk, Saci.
Bakonybélen gyors bélyegzés, még megnéztük az Erdők háza kiállítást, s a hamarosan elhagytuk a települést. A Z- jelzést követve érkeztünk a Bányász-kúthoz, ahol megpihentünk a tisztáson lévő farakásokon. A Kerteskői-szurdokban haladtunk a Gerence partján. A szurdok és az őszi táj jó téma volt a fotósoknak. Még jól láthatóak  a tavaszi áradás nyomai is.
A Z háromszög jelzésnél emelkedőre váltottunk, kereszteztük a Bakonybélre vezető aszfaltutat, majd rátértünk az úttal párhuzamosan haladó P+ jelzésre, melyet egész hosszasan követtünk. A Zoltay-forrásnál elfogyasztottuk ebédünket, rövid pihenő, s  ismét a Z- jelzéshez értünk. Szép bükkös erdőket magunk mögött hagyva érkeztünk Zircre.
Itt elköszöntünk azoktól, akik csak egy napra szegődtek mellénk ezen a szép őszi napon, s az esti levezető sétáról lemondva a pihenést választottuk.
Vasárnap tizenhárman  buszoztunk Bakonybélig, most ellenkező irányban indultunk a Z- jelzést követve. Ezen a napon több helyen találkoztunk az elmúlt esős időszak nyomaival. A Barátok útján haladtunk, de az aszfaltról letérve kissé elnéztük az irányt és egy párhuzamos úton haladtunk rövid ideig. Szerencsére a két út összetalálkozott, s immár a jelzett útra térhettünk. Gyönyörűen tűzött be az őszi nap a bükkös erdőbe, megvilágítva a folyamatosan hulló faleveleket, amelyek mint aranypénz hullottak  pörögve alá a magasból. Csak néztünk álmélkodva. A halomsírokból nem sokat láttunk, eléggé benőtte a növényzet. Egy téli túrán talán jól kivehetőek a halmok.
Ezután a szakasz után a GPS sártengert jelzett. Nos valóban az volt! Túléltük, de elmondhatjuk, nem úsztuk meg szárazon a mai napot.
Továbbra is a Barátok útján haladva értünk a kettős kereszthez, majd a  kisszépalmai vadászház előtt elhaladva, a Hódos-ér menti  üzemi úton érkeztünk Porvára.
Itt bélyegeztünk, s a presszó előtti asztalokon ebédeltünk. Jól esett a forró tea.
Porvát elhagyva egy löszös mélyúton haladtunk egyre magasabbra. Hátratekintve még jól látható a Kőris-hegyen lévő „labda” is. Ezután ismét szép őszi erdőn át vezetett az út, majd egy száraz medret kerülgetve érkeztünk a Porva-Cseszneki kis vasútállomáshoz, túránk végpontjához.
Itt meglepetés volt a vasútkiállítás, s a büfé is, ahol néhányan beszereztek még néhány Öreg-Bakony Bakancsosa igazolófüzetet is. Újabb ok, hogy visszatérjünk :o)
A vonatig volt egy kis időnk, még gyönyörködtünk kicsit a kanyargó Cuhában, s végre én is felmászhattam a vasutas emlékműhöz, ami már nem is az.
Ezen a  napon nyolcan fejeztük be a túramozgalmat, gratulálok nekik!
Köszönöm, hogy velem tartottatok, s köszönet az Ösvénytaposó Baráti Társaságnak a jól jelzett, szép útvonalon haladó mozgalomért.
 
                                                                                                          Karsai Ilona
                                                                                                            túravezető