Somogybabod - Szőlősgyörök
2010.10.09.

  dr. Jónás Sándorné, Gyöngyi  beszámolója
Úgy kezdődött, hogy mikor a buszunk megérkezett Tard pusztára és leszálltunk, ott várt minket egy kedves házaspár, Sándor feleségével, Ibolyával. A bemutatkozásnál kiderült, Sándor erdész és nem is akár hol, hanem pont azon erdők gondozója, figyelője, ahová éppen mi igyekszünk. Csatlakoztak hozzánk és Sándor minden tudását, tapasztalatát felajánlotta, mondván bármilyen erdővel kapcsolatos kérdésben rendelkezésünkre áll. És így is volt. Ő mindent tudott, mi pedig igazán kiváncsiak voltunk.
Így történt aztán, hogy nem csak gyönyörű helyekre vezetett el bennünket Farkas Józsi, de Sándor minden alkalmat megragadott, hogy meséljen, meséljen. Nem csak a fákról, növényekről, de a rég volt tájról. Ma már igazán nehéz lenne felfedezni a hajdan volt libalegelőt és a hozzá tartozó tanyákat, de a kis templomocska még jól látható, sőt lelkes kezek a felújitását végzik.
Ezen a túrán megtanultuk, mi a különbség a tölgy és a gubacstölgy között, teljes határozottsággal meg tudjuk különböztetni; milyen a gilisztaűző varádics és a kanadai aranyvessző. Milyen a fekete fűszergomba, aminek becsületes neve sötét trombitagomba (ilyennel a múltkori túránkon is talalkoztunk, csak akkor sajnos nem ismertük még), aminek érdekes tulajdonsága, hogy csak szárított állapotában jön ki az íze, aromája,  Találtunk csoportos tuskógombát is, ennek ízéről majd beszámolok, mert egy jó félkilónyi mennyiséget , vagy tán többet is Ibolyával, Sándor feleségével összeszedtünk.

Miközben az erdőben gyönyörködtünk, mely meglepően szemét mentes volt,  (igaz ez jó részt Sándornak köszönhető, aki erdőjárásai alkalmával „szenvedélyesen gyűjti” a látogatók által elszórt oda nem illő dolgokat és hordja haza, az otthoni kukába. ) az erdészeti munka egyes részeiről is kiselőadást hallhattunk, a telepítésről és a fakitermelésről, az erdő védelméről, az ecetfa terjedésének megakadályozására folytatott küzdelemről, szóval sok minden olyan dologról, ami eleddig legalább is én előttem, titok, jobban mondva ismeretlen volt.
És akkor még nem szóltam Sándor kedves feleségének önzetlenül szórt szóbeli receptjeiről, a somlekvárról, a gomba fagyasztásról és még sok olyan dologról ami színesebbé, tartalmasabbá tette az amúgy is remek túrát.
A túra befejező részéről sajnos már csak hallomásból számolhatok be, Gyúgyon megnéztük (én lent maradtam) az új kálváriát és a felújított templomot és temetőt, amiket a Tiszteletes Úr mutatott be és mesélt a templomról. Nagyon szép és érdekes volt (mondta aki ott volt).
Józsinak is, (aki mielőtt elvitt volna minket erre a szép részre, előzőleg bejárta a terepet) és Sándornak és Ibolyának is köszönjük ezt a szép napot.

Nos ezeket kellett elmondanom s miközben írtam, újra az erdőt jártam.

Szeretettel  Jónásné  Gyöngyi