Nem számítottam sok résztvevőre a mai túrán, hiszen a héten elég esős – felhős idő riogatott minket, s ráadásul ezen a napon volt még egy egyesületi túra is. Tudtam, hogy többen inkább azt választották, mivel új tájra hívogatta a túrázni vágyókat.
Ezért örültem, mikor sorban érkezett a csapat, két telefonhívás is, hogy ugye megvártok. Megvártuk. :o)
Így összesen 13-an  - 7 egyesületi taggal, 6 vendéggel - és Saci helyett Lilóval indultunk. Először a Kilences-tetőt hódítottuk meg, majd az erdőn át, a S+ jelzést követve értünk az autópályáig, majd az Ágosvári pihenőig. Itt megálltunk pihenni, s újra- és újra megcsodáltuk az alattunk terülő Kőröshegyet, s az azt körbeölelő tájat. A Balaton párába bújt, de ki lehetett venni a felvidéki domborulatok körvonalait.
Innen jelzetlen úton haladtunk a Som-hegy felé, gyönyörű volt a tető változatos növénytakarójával. A Z+ jelzéshez érvén, azon folytattuk az utat tovább. A szürkemarha-gulya békésen kérődzött, a partifecsketelep üresen tátongott – igazi őszi hangulat uralta a tájat.
Részünk volt egy kis szőlőszemezgetésben, a gazda szerencséjére a kökénnyel vetekedett az íze, így sok kárt nem okoztunk.
A szőlészetet elhagyván pár csepp eső próbált ránk ijeszteni, de gyorsan vissza is vonult. A tetőn a szántódi pincesor felé vettük az irányt. Egy csodaszép szelídgesztenyefát elhagyva napraforgó táblák közt haladtunk, s hamarosan el is értük kiindulási helyünket, az erdészet előtti parkolót.
Köszönöm mindenkinek, aki velem tartott a mai szép őszi napon.