Tanítói
pályáját az alpok-aljai
Gasztonyban kezdte, ahol a
mai napig szeretettel emlékeznek egykori kedves
tanítójukra, tisztelettel
ápolják emlékét.
Mivel visszavágyott a Balaton környékére,
Gasztonyból
Balatonendrédre, majd onnan Zamárdiba került.
Előszeretettel foglalta össze a hely
történetét,
Szántódpuszta és Zamárdi
krónikája is megjelent nyomtatásban, lelkes
felderítője volt a helyi avarkori történelmi
emlékeknek, iskolamúzeumot
szervezett, helytörténeti gyűjtésbe kezdett, s ez
mellett szeretettel tanított.
Büszke vagyok rá, hogy a tanítványa lehettem.
Bíztam benne, hogy nagyobb létszámmal
emlékezünk meg rá a
Balatonendrédtől Zamárdiig vezető 11 km-es
gyalogtúrán. Kiosztottam az alkalomra
készített kitűzőket, s
már indultunk is. Endrédet gyorsan magunk
mögött hagytunk, nem először jártunk
itt, de a falu határában megpihentünk, s
könnyítettünk két túratársnőnk
káposztás bélest
és
medvehagymás
pogácsát rejtő hátizsákján.
Innen
már
vidámabban folytattuk az utunkat. Elértünk az M7
autópályáig, átbújtunk alatta,
majd az erdészeti üzemi útról letérve
a Borsodi-pihenőnél fogyasztottuk el az
ebédet. Rövid pihenő után felkapaszkodtunk a
gerincre, s a Vaskeresztig meg sem
álltunk. Itt újabb nézelődés
következett, majd egy mély löszúton
értünk ki az
erdőből, s tárult elénk a balatoni panoráma
Zamárdi templomtornyával.
Túránkat ezúttal a település
temetőjében fejeztük be, ahol
mécsest gyújtottunk és elhelyeztük az
emlékezés virágait az utolsó
néptanító
sírján.
Egy meghívásnak
nem
tudtunk ellenállni, fakultatív program keretében
túra után még meglátogattuk a
helyi
cukrászdát,
s egy-egy ízletes fagylalttal
hűtöttük magunkat.
Köszönöm, hogy velem tartottatok!
-
Karsai Ilona -
