Május 23-án pünkösd ünnepléseképpen elautóztunk Mesztegnyőre, hogy ott a Kak-25 túrát teljesítsük. A rengeteg autó miatt alig találtuk meg a vasútállomást. Ott összevártuk egymást mind a hatan. A pici fiam 5 hölgy koszorújában vágott neki a megmérettetésnek. Elindultunk, a kedvünkért napos, de kissé szeles időjárásban egy homokos és nagyobbrészt sármentes erdészeti úton. Az út egyenesen Libickozmára vezetett, ahol a templom oldaláról leolvastuk a bubu feliratot. Mint a Kozmák és Libicek ősi tulajdonát megmutattuk az egyszerű népnek a családi birtokot. A kíváncsiak a horgásztóhoz is bekukkantottak, ahol vizet, nádat, és elvetemült pecásokat lehet látni. Visszaúton elgaloppoztunk a háromház fogadó mellett, ahol nagy szabadtéri főzőcske fojt. Sajnos nem ismerték fel bennünket kitűnő álruhánkban és nem hívtak meg semmi ínyencségre, ahogy a vidék urainak kijárna. Ennyit rendkívüli kaméleon természetünkről. Felsőkakon tényleg van vasúti megállóhely. Egyszerre vége a sínpályának. Ott egy tuskó Noszlopy Gáspár tiszteletére faragva. Onnan a zozó variáció leolvasása után a kisvasúti sínek mentén és rajt haladva érünk vissza a célba, amely a rajt is volt. Szerencsére, aki nem látta a birtok halastavát, annak van lehetősége pótolni. Két halastó mellett is elhaladtunk ( a gyengébbek kedvéért: víz, nádas, horgászok?). Sok szép erdőt láttunk, két gyönyörű fenyves mellett is elsétáltunk. Szívogattuk az akácillatot, hallgattuk a kakukkot. Sikerült 3 őzet is lefülelni, vagy lencsevégre kapni. Az egyik a mocsár szélén sokáig integetett kapitális füleivel. Láttunk tölgyest és más erdőrészeket, néhány helyen a vihar nyomát is. A letört ágak, levelek mellett nagyobb fák is áldozatul estek a zord időnek. Nagyon jólesett, hogy a 23 km utat valóban csak 30 méter szintkülönbség nehezítette. Ez az én öregasszonylábamnak is legyőzhetővé tette a távot. A célban a kitűző és oklevél mellett egy képeslap és egy folyóirat példány várt bennünket. Én megettem a csapat zsíros kenyér részét. Csoportkép készült a kisvonaton, amely a végállomáson félreállítva várja, hogy döntsenek a sorsáról. Az erdészet és az önkormányzat kezében van a jövője. A kisvasúttal szemben elhelyezkedő szárnyvonal már megszűnt. Legközelebb a többi fődünkről is írok, most ennyi volt a túrabeszámoló. Javallom, aki szeret egy szinten maradni, nem törekszik lehetetlen magasságokba, annak nyugtató élményt okozhat ez a túra. Különösen a sárga, a kék, és a sárga kereszt útvonalak ismerése vezet körbe. A haldokló Robin Hood kéri a híveitől: Oda temessetek, ahova a nyilam esik. Így temették el Robin Hoodot a szekrény tetején. Ez itt a tanulság volt.

Találkozunk valamelyik túrán!

A túravezető: Kozma Éva