Zala MATT
2010. április 30. - május 1.
 
Kicsit elmaradva a korábbi rendszeres MATT túrákról ebben az évben ismét jelentkeztem Borbás kollégánál a következő esedékes  MATT túrára.
 
A túra részvételi szabályzata itt olvasható, az egyesületünktől többen is érdeklődtek, hogyan történik, mirők szól ez a túra, így a szabályzat átolvasása után egy kissé részletesebb beszámolót készítettem.
 
A Téglagyári Megálló csapatban most csak 3-ra csökkenő létszámmal indultunk. A szokásos további résztvevők közül Méhes Zoli/Méhecske  és Attila úgy gondolták, hogy tőlünk kicsit gyorsabb tempóban – bennünket megelőzve idulnak a túrán, Lézerlasszó csapat névvel.
 
Indulás Siófokról este 19.30 óra körül volt.
Zala megyébe, Bázakerettye Általános Iskolához kb. 21.00 óra körül érkeztünk. Regisztráció alkalmával kiderült, hogy kissé késve adtuk fel a jelentkezési lapot a befizetéssel, de azért kaptunk pólót, jelvényt.  Kis pakolódás, eligazítás, menetlevél átvétele után, a meghatározott 39 feladatot és 5 ellenőrző állomást ( transzfer feladatok is voltak) beazonosítottuk a Dél-Zala térképen, majd indultak a csapatok, mi is. Indulás 22.55 órakor.
A túra egyik fő irányvonala a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra Zala megyei útvonala volt Bázakerettye és Homokkomárom között, innen pedig Oltárc-Bánokszentgyörgy felé vissza Bázakerettye célponthoz. Mi erre indultunk, de voltak olyan csapatok is, akik először Várfölde, Bánokszentgyörgy települések felé indultak onnan tovább Obornak- Homokkkomárom felé, majd vissza B.kerettyére.
 
Bázakerettyéről Kistolmács felé indultunk, ahol mindjárt volt is egy (első) ellenőrző állomás a Kozár-forrásnál. Itt két csapattagnak egy ceruzát megfogva a nem használatos kezével (mindkettőnknek a bal keze volt) közösen 4 ábrát rajzolni. Erre a szerezhető 50 pontból összesen 30-at kaptunk. Itt még volt egy kis feladat is a forrásnál levő szobor kit ábrázol (Nepomuki Szent János).
Erről az állomásról az elszánt és hajtós csapatok kimentek még Zajk településre is egy újabb feladat teljesítése végett. Nekünk következett a strand, ahol a csapat két férfitagja örömmel fogadta a következő feladatot: A meztelen nőt ábrázoló szobor mit tart a kezében (tulipán virág).
 
Kistolmács, Borsfa következett, Borsfán volt egy kis pihenőnk is kb ¾ 1 (vagy talán már 2 óra ? is) lehetett, itt a helyi – már bezárt - „Jóker” presszó teraszánál üldögéltünk, egy kis hazai forralt bor fogyasztása mellett. Innen egy 90 fokos kanyarral mentünk tovább a K jelzésen, amit egy kicsit keresgélni kellett, de persze  - mint mindig - most is meglett. :-)
 
Borsfa után Valkonya felé a Rockenbauer Pál turistaház felé több csapat is eltévedt illetve keresgélte a K jelzést, mi azonban határozottan és töretlenül haladtunk a turistaházhoz. Mintha itt is lett volna egy feladat is: egy temetőnél a (talán) legdélibb kereszten látható alak milyen égtáj felé néz, (Dél-nyugat).
(Az összes feladatot azért nem írom le.) A turistaházon levő tábla adatait rögzítetük, Valkonyán volt még egy kérdés a kápolnánál, ezt is megoldottuk.
Majd útközben egy kis tó mellől illetve a K jelzésen az aszfaltozott útra vezető lépcsőfokokat kellett megszámolni és következett is a következő (második) 50 pontos feladat egy forrásnál állomásozó ellenőrző pontnál: 5 madárhangot kellett felismerni, maximum pontszámot kaptunk.
 
Következett a Csuszigáló-„hegy” 280 m, melyre a K jelzés vezetett tovább, it a háromszögellési ponton olvasható számot kellett beazonosítani.
 
Gyorsan elmúlt a hajnal, valammikor 8 után 9 óra körül értünk be Obornak községbe, ahol a táv felénél jártunk 23 km. Itt az ellenőrző ponton (harmadik) teát, vizet is kaptunk köszönet e helyi családnak érte. Megoldottuk a vaktérképen a 10 földrajzi pontból álló beazonosítást, 50 pont. Itt tartottunk egy nagyobb pihenőt is lábszellőztetéssel   : -)  egybekötve.
 
Obornakról mi nem mentünk át a következő faluba újabb pontokért Homokkomárom (ez 3.6 km oda, majd ennyi vissza lett volna) községbe, hanem mentünk tovább az erdészeti aszfaltút –>  sárga + jelzés –> régi kisvasút vonalán Oltárc községbe. Ez egy jó 7.6 km-es táv volt, ekkor már eléggé megfájdult Annamari térde, és felmerült az, hogy Oltárcra hívunk egy segítő autót, vagy visszajövünk Annáért kocsival. A faluban aztán inkább úgy döntöttünk, hogy megyünk tovább mindhárman a következő 50 pontos (negyedik) kérdéshez, Bánokszentgyörgyre. Az ide vezető országúton aztán úgy beindult Annamari, hogy alig győztük utolérni.
 
Bánokszentgyörgyön a feladat komoly szaktudást igényelt ezért a végrehajtást közösen és egyhangúan csapatkapitányunkra bíztuk. Péternek egy madzaggal a derekára egy krumplit kell kötni, majd ezzel négykézlábra-térdre ereszkedve laza csípőmozgással egy másik krumplit kellett elirányítania L útvonalon kb két méter távolságra.
Itt kételyemnek adtam hangot, hogy vajon Borbás Balázskának valóban Péter e az apukája, illetve az alkalmazott technika Péter féle alkalmazásától teljesen felfrissülten folytatódott a csapat útja tovább. Nem mentünk messzire, a helyi kis kocsmában több más csapattal együtt tartottunk pihenőt, és a transzfer feladatok egyikét is itt oldottuk meg. A feladatok egyikét a tengerész csomó megkötését Anna megoldotta a madárhang felismerős 2. ellenőrző pontnál.
( A kocsmában már erősen vidám volt a hangulat a helyi vendégek között : -) , többen a csapatok felszerelésén fellelkesülve túlélő csomagokat állítottak össze saját használatra.)  
 
Innen már nem kellett messzire mennünk, de mint ismerős mindig az utolsó szakasz a legnehezebb, legfárasztóbb.  Bánokszentgyörgyről  a helyi szőlődombok felé kanyarodtunk, kényelmes aszfaltozott úton haladva értünk a domb aljába, aztán jött egy kis emelkedő, amit viszont nem jelzett előre Péter, ezért ismételten a túrabotok hátába irányítását ajánlottuk. A szőlők között éppen egy májusfa állítása volt folyamatban, amihez a helyi erők – akik első felindultságukban bevonuló szovjet csapatoknak néztek - a mi segítségünket is felvetették, ám a csapat férfi tagjai az út ezen szakaszán már sem májusfát, sem mást nem kívántak állítgatni.
 
Ezután hamarosan beértünk Bázára, ahol a helyi kápolna harangját müködtető kapcsolót kellett keresni (de nem működtetni!!), a megoldás után folytattuk utunkat immár aszfaltozott úton egészen a Bázakerettye iskoláig. Útközben szemetet is gyűjtöttünk, ami újabb plusz pontot jelentett a csapatnak. A célba 17.18 órakor érkeztünk.
 
Itt már javában készült egy helyi vadász által felajánlott és készített vadpörkölt. A társcsapatunk – Lézerlasszó – beérkezéséig vártunk, eközben én javasoltam a már beérkezett, furcsán lépegető kollégáknak – KMB csapat – egy baráti kispályás focit, illetve felhívtam figyelmüket arra is – mivel ők ott maradtak estére az iskolában a másnapi eredményhirdetésre -, hogy tessék este bálba menni, jó kis talpveregetős, csürdöngölős magyar táncot ropni. Egyik felvetésemet sem követte ujjongás.
   
Beérkezett a két fős Lézerlasszó is, majd egy rövid élménybeszámoló, tapasztalatcsere után elindultunk hazafelé.
 
Vasárnap délelőtt kaptam a hírt Pétertől 28. helyen (a megtett távunk 43,7 km lett, 18 óra alatt) végeztünk, a KMB csapat 9. lett, Lézerlasszó 44 a több mint 65 csapatból (pontosan a nevezett csapatok létszáma még nincs meg, figyelemmel a hozzánk hasonló csapatok nevezéséhez!)
 
És egy kis statisztika  a Téglagyári Megálló korábban végzett helyezései és az induló csapatok összesen:
XXIII. Bükk MATT túrán 59. hely a 104 induló csapatból,
XXII. Börzsöny MATT 60. hely a 88-ból,
XXI. Vértes MATT 36. hely a 67-ből,
XX.  Jubileumi Mátra MATT 54. hely az 59 csapatból. (Az első túránk a XV. Balaton MATT volt.)
 
Jó lenne az egyesület vállalkozó kedvű és hosszú távot is bevállaló tagjaival egy csapatot is összehozni, szerintem jól teljesítenénk!

Aszalós György

Zala MATT